- Hope – meglepődött tekintettel figyelem, amint Hoseok
megemeli a nadrágja korcát, s becsúsztatja kezemet alá.
Megtapintom.
Kemény, mint a kő, de kompenzálja a puha és selymes bőre.
Ujjaimmal ismerkedve vele, megcirógatom.
Hoseok felsóhajt, fejét hátraveti.
Mégis úgy
döntök, inkább kiveszem a kezemet. Nem azért, mert megijedtem volna, vagy mert
nem lennék rá felkészülve, de mégis szöget ütött bennem a kérdés, hogy vajon
készen áll rá? Készen áll arra, hogy én vegyem el a szüzességét?
Hope pillantásából ítélve kérdőre vonja tettemet.
Könyökeivel támasztja magát a matracon, s fekete csillogó
íriszeivel engem fürkész válaszra várva.
- B-biztos, hogy akarod? – bizonytalanul kezdek.
A karomért nyúl.
„N-E-M A-K-A-R-O-K
T-Ö-B-B-E-T V-Á-R-N-I V-E-L-E.”
- Nem szeretnéd azzal elveszíteni, akit biztosan
feleségül akarsz venni?
„L-Y-N, É-N
1-0-0-%-I-G B-I-Z-T-O-S V-A-G-Y-O-K B-E-N-N-E, H-O-G-Y T-É-G-E-D A-K-A-R-L-A-K.”
– s ezzel a mondatával eleresztett, kicsatolta nadrágját, amit letolt, és elhajított.
Az alsónadrágja is ugyanilyen sorsra került.
Összeszedtem minden rejtett erőmet, amit tartalékoltam,
és újra kezeim közé vettem a játékszerét.
Első lépésként a bőrt húztam lejjebb rajta, hogy makkját
teljesen fedetlenné tegyem. Izgatottan és idegesen közeledtem ajkaimmal felé,
mégis szükségét éreztem annak, hogy orgazmus közeli állapotba vigyem még
azelőtt, hogy összeforrna testünk.
Nyelvemmel lejtettem egy kört makkja körül, majd számba
vettem tagját. Szívni kezdtem, bár tudtam, még nem fog belőle jönni az anyaga.
Kacsómmal a bőrt továbbra is lefelé húzogattam eres férfiasságán, s ezt hangos
kilégzésekkel koronázta meg.
Az izzadságcseppek újra megjelentek homlokomon, ahogy
fejemmel is elkezdtem rádolgozni a hímvesszőjére. Nem fért bele szájnyílásomba
teljes hossza, körülbelül csak a feléig tudtam benedvesíteni nyálammal, ezért
igyekeztem kezemmel eldolgozni rajta. Így sokkal síkosabbá vált, s könnyebb
volt dolgozni vele. Ujjaim egyszerűbben csúsztak végig duzzadó, bordás
felületén.
Körkörös nyalást folytattam hímtagján, míg belekezdtem az
erőteljesebb pumpálásba kezemmel.
Hoseok
megremegett. Egy pillanatra összerándult teste, a férfiassága meleggé és a
lehető legkeményebbé dagadt. Mély, dörömbölő nyögés hagyta el puhaságát.
Amint megcsapta fülkagylómat hangja, lelkemet egy
örömteli érzés fedte be. Soha, de soha nem éreztem még ennyire tisztának J-Hope
hangszínét. Egy pillanatra még azt is elhittem, hogy akár képes lesz kinyögni következő
alkalommal egy „Szeretlek”-et, de sajnálatos módon ez semmilyen úton se
lehetséges. Mégis, a vágy, hogy halljam, elviselhetetlen, még ha most másként
is fejezzük ki egymás érzéseit.
Hope nem
engedi, hogy anyaga számba landoljon, ezért gyorsan elránt és az alsógatyáját
fogja hozzá.
Mosollyal figyelem tettét.
Elindulok felé, s megcsókolom. A mai nap során elégszer
forrt már össze ajkunk, de ez most különösen más volt. Ez olyan volt, amit nem
lehetett abbahagyni. Képtelenség lett volna, akkora érzelemáradat haladt át
benne.
Még azt se vettem
észre, hogy már rég én fekszem alul, s Hope fölöttem támaszkodva hajthatatlanul
csókol.
Mámoros köd fedte lelki szemeimet. Ettől a pillanattól
kezdve nem érzékeltem semmi fájdalmat, semmi külsős akadályt, ami meggátolna
minket a szerelem kiteljesülésében.
Széttártam
meztelen combjaimat, s Hope utoljára megmasszírozta nedves csiklómat, még
mielőtt hüvelyembe csúsztatta volna férfiasságát.
Lassan helyezte fel, pedig elég tág voltam
hozzá. Annak tudtam le, hogy Hoseok félt, nehogy fájdalmat okozzon nekem.
Hajamba kapott mindkét izzadt tenyerével, testünk ezáltal
még közelebb kerültek egymáshoz, s szinte összeragadtak a verejtéktől, mely
mindkettőnkről már szinte patakokban folyt.
A kis szobát teljesen befűtötte testünk melege.
Hope gyengéden
lökdöste befelé tagját, s húzta kijjebb. Alig ütődött neki fenekemnek csípője.
- Nyugodtan csináld gyorsabban – suttogtam ajkaiba.
Ez volt az utolsó szó, amit kimondtam. A további
percekben, vagy isten tudja mennyi időben egy szót nem szóltam.
Az időérzékemet elvesztettem. Nem tudtam, hogy Hope mióta
mozgolódik bennem. Óráknak, napoknak, heteknek tűnik, mégis, szinte biztos
vagyok benne, hogy alig pár perce.
De ez egyszerűen nem érdekel. Felőlem hónapokig is bennem
lehetne, akkor is ugyanilyen átéléssel élném meg ezt a pillanatot.
Felindultságtól
párás szemmel átöleltem nyakát, s beszippantottam Hoseok illatát. Még mindig
frissnek hatott, pedig zilált haja összetapadt, verejtéke az én bőrömre
csöpögött.
Az eddigieknél sokkal durvábbakat lökött rajtam Hoseok,
melytől már nem bírtam visszatartani szakadozott nyögéseimet.
Képtelen voltam valahol levezetni, ezért Hope hátán
karmoltam végig. Sajnáltam őt, mert hegyes körmeimmel mélyre vájtam, s
szaggattam fel a hámréteget. Közben ő is büntetett egy újabb tüzes lökéssel,
melyet a G-pontomra mért.
Könnybe lábadtak íriszeim. Nem tudtam eldönteni, hogy a
gyönyörtől, vagy a fájdalomtól.
Vagy ötször elismételtem magamban, hogy „Lyn, most ne merj bőgni, nem fogod
eljátszani a hattyú halálát, erős vagy!”, de nem hatott. A kezdő hullám
megvolt, s most más is feltört bennem, ami miatt sírhatnékom támadt.
Kipotyogtak a könnycseppek, izzadt arcomat mosták, s Hoseokéra gördültek.
Benedvesítettem csókunkat, s ezzel el is rontottam.
Hope abbahagyta, hogy letekintsen rám. Mosolyogva
letörölte a könnycseppeket, s továbbá fülkagylóm mellett zihált.
Erősebben
megkapaszkodtam benne, s néztem, ahogy ringatózunk előre és hátra. Hátán a bőre
alatt minden egyes lökés során az izmok hullámozva mozogtak, s ez a sziluett
megbabonázott. Annyira izgató volt nézni, s szinte el se hittem, hogy annak a
fiúnak az ölelésében fekszem most, azzal vagyok éppen összeolvadva, akit
mindennél jobban szeretek.
Hope lassanként
visszaaraszolt számhoz, egy tapadós puszit nyomott rá, s ezzel egy időben újra
lökött rajtam egyet, ami teljesen betalált. Fennakadt pár másodperc erejéig
tekintetem, izmaim görcsösen összerándultak, hüvelyem lüktetett, nedvem Hoseok
ondójával keveredve folyt le combjaimon, szeméremajkaimon.
Hope puhán vállam gödrébe hullott, s onnan fújtatott.
Zakatoló szívét mellkasomon éreztem. Ugyanabban az ütemben pumpálta a vért
vastag ereinkbe.
Nem tudtam megszólalni, de még egy épp gondolatot se
voltam képes összeállítani. Üres voltam. Csak egy dolgot éreztem, és az a
mérhetetlen boldogság, amit Hopetól kapok.
Ziháltan kapkodtam a levegőért. Száraz torkomnak
egyáltalán nem esett jól a szúrós, dohos levegő.
Egyikünk se
tudott megmozdulni. Még arra sem voltunk képesek, hogy szétváljunk egymástól,
pedig már egyikünk sem ontotta a másikba nedvességét.
Tüsszentettem.
Hope nevetve tekintett rám.
- Ne nevess! – csaptam én magam is nevetve vállára. –
Annyira elbaszom az ilyen pillanatokat.
Hoseok megrázza fejét.
- De, ez tényleg így van.
Megpuszilja arcomat, s kicsusszan belőlem. Legördül
testemről, mire kiterül mellettem a matracra.
Felülök, hogy a gombócba összegyúrt takarót magunkra
teríthessem. Hopeot gondosan betakargatom, s mellkasára hajtom fejemet.
Visszagondolok a
történtekre. Még mindig képtelen vagyok feldolgozni, hogy megtörtént. Fejemet
J-Hope felé fordítom. Megkönnyebbülten veszem észre, hogy még nem alszik.
- Jó volt? – kérdem, bár elég bugyután hangzik. Mégis
furdal a kíváncsiság.
Jobb kezével lapockámra kezd el írni.
„ A L-E-G-J-O-B-B”
Vidáman nyugtázom el magamban a választ.
Mutatóujjammal én is rajzolok mellkasára. Szépen lassan lebetűzöm:
„N-A-G-Y-O-N S-Z-E-R-E-T-L-E-K ♥”
Beletúr a hajamba és egy könnyed csókot lehel hajtövembe.
Szavak nélkül is tudom rá a választ.
Pár perc múlva Hope már hangos szuszogásba kezd, én
viszont képtelen vagyok álomra hajtani a fejemet.
Ott motoszkál bennem a frusztráltság, melyet az okoz,
hogy éppen most csaltam meg Yoongit.
Kicsöppen a könnyem, amit gyorsan el is tűntetek.
Lenyelem a hatalmas gombócot a torkomba, s inkább megpróbálkozom az alvással.
Bár az alvás nem fog változtatni a helyzeten…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése