41.fejezet

20 perce térdepelek a porban, s hullajtom az égető könnyeket.

Az utca kihalt volt egészen idáig. Reménykedtem benne, hogy senki nem lát majd ilyen szánalmat keltő külsővel, de hát nem tartozom a szerencsés fiatalság közé.

Egy magas srác volt az. Külsőre olyan volt, akár Jin, de mégsem őt véltem felfedezni benne. Markánsabb arcvonásokkal rendelkezik s nem olyan kisfiús pofija, mint Jinnek. Fekete haja torzonborz, ruhái szakadtak, de stílusosak ettől függetlenül.

Sejtettem, hogy nem fog egy szó nélkül elsétálni mellettem.

- Jól vagy? – megiramozza tempóját, s azonnal odasiet hozzám. Óvatosan hónom alá nyúl, de nem kezd el felemelni.  – Úristen, miket kérdezek, hát nem úgy nézel ki. Csak nem a gyárban jártál?

- D-de – felelem erőtlenül, akadozva.

- Bántott a szellem? Vagy valaki még bent van? Esetleg megtámadott titeket? – faggatózik. Súlyosabbnál súlyosabb kérdésekkel bombáz.

- N-nem. Egyedül voltam.

- Hát akkor?

- Lényegtelen – kitörlöm könnyemet.

- Biztos nem akarod elmondani nekem?

Bólintok.

   Kedvesen egy papírzsepit nyújt át, amibe megtörlöm az arcomat és kifújom az orrom.

- Haza tudsz menni?

- Igen. Talán.

- Inkább elkísérlek, az a biztos. Hol laksz?

- N-nem fogadhatom el – utasítom vissza. – Túl kedves vagy ahhoz, hogy jó ember legyél.

- Pedig komolyan nincs semmiféle hátsó szándékom – nevet fel. – Amúgy a nevem Hyosang – mutatkozik be.

- Yoona, de a LYN-t jobban kedvelem.

- Ulzzang vagy? – lepődik meg.

Nem értem, honnan jön a feltételezése, de hevesen megrázom rá a fejemet.

- Pedig azt hittem. Na, gyere. Ne fetrengj itt a földön.

Felállásra kényszerít.

Nagy nehezen magam alá teszem lábaimat, s feltápászkodom. Megállok a talpaimon, de azonnal el is szédülök.

Bizonytalan testtartásom miatt Hyosang nem ereszt el.

- Na, akkor hol laksz? – ismételten felteszi a kérdést. – Ha nem mondod el, elviszlek a legközelebb lakó haveromhoz. Tuti befogad a lakásába fél-egy napra.

Nem akarom elmondani neki, hol lakom. Továbbra se bízom meg benne.

- Legyen. Vigyél oda.

- És a haveromba megbízol, bennem meg nem? – továbbra is nevet.

Megrántom a vállam.

- Messze lakom innen. Se kocsim, se semmim. Egy szaros biciklim van itt, valahol a gyár területén, de se erőm, se kedvem nincs megkeresni. Sétálni meg még annyira sincs hangulatom.

- Értem. Akkor menjünk.

Ismeretlen utakon kísért Hyosang. Mégis, amikor felkiáltott, - ezzel felébresztve mély gondolataimból - hogy itt vagyunk, ismerőssé vált a lakásajtó.

De addigra már túl késő volt.

Hyosang becsöngetett.

Pár lépéssel eltávolodom a nyílászárótól, míg Hyosang előrébb. Az ajtófélfának támaszkodik csípőre tett kézzel.

- Megyek! – szűrődik ki egy hang, miközben a háttérben halkabb, de mégis nagy zsivaj szól.

Kulcszörgés, zárkattanás, kilincs lenyomás.

- Kidoh! Hát te? Úristen, de rég láttalak – öleli meg férfiasan RapMon Hyosangot.

Eleresztve Kidoht az ölelésből, egyenest rám néz.

Rendes lefagy. Csakugyan én magam is.

- Ő itt Lyn. Be tudnád fogadni egy pár órára, ameddig kipiheni magát? A gyár előtt találtam rá és nagyon zilált volt.

Szégyenkezve hajtom le a fejemet.

Érzem Rap Monster tekintetét rajtam. Érzem, ahogyan szúrós pillantássokkal méri végig poros, csapzott testemet.

Szánalmas lehetek.

- Legyen. Te nem jössz be?

- Talán majd holnap. Most sietnem kell próbára.

- Mifélére?

- Újra belekezdtem a rap szakmába.

- Ah, értem. Akkor menj. Lyn, te nem szeretnél beljebb jönni? – tárja ki előttem az ajtót. Arcáról tömény bosszú mutatkozik.

Félek bemenni. Nagyon. De nincs más választásom.

- De – nyögöm ki elég határozatlanul, pedig a célom az ellentettjét akarta volna.

  Ha most elfutnék, azzal Hyosangot teljesen összezavarnám, s szinte biztos vagyok benne, hogy Monster mindent elmesélne neki. És hogy őszinte legyek saját magamhoz, bennem van a vágy, hogy újra láthassam Sugát.

- Akkor én mentem. Sziasztok – int Kidoh, s elmegy.

Megvárjuk mindketten, míg elhagyja teljesen a lépcsőházat.

Rap Monster becsukja maga mögött az ajtót.

- Mi a helyzet? – kérdezi, akár egy barát.

- Semmi.

- Akkor nem így néznél ki. Miért jöttél?

- Én sem tudtam, hogy ide jövök. Hyosang hozott ide.

- És őt honnan ismered?

- Egy órával ezelőtt találkoztunk az utcán.

- És csak úgy random leszólított? Kidoh nem ilyen. Mi történt? Csak nem kidobott a szerelmed? – hanglejtésében gúnyt vélek felfedezni.

- NEM! Vagyis, nem egészen…

- Én hallgatlak. Akár egy egész éjszakát is kint töltök veled, csak azt szeretném hallani, amit sejtek.

- Pont neked öntsem ki a lelkem?

- Már többször is megtetted. Szerintem jó hallgatóság vagyok.

- És ha elmondom? Maximum nevetsz rajtam egyet és elküldesz a faszra.

- Így ismersz?

- Mondjuk.

- Nem foglak. Nem tudom miért, de komolyan annyira szánalmasnak tartalak, hogy már sajnállak.

- Kidoh is biztos azért állt le velem beszélgetni.

- Áh, neki csak nagy a szíve. Na, ma még elkezded mesélni?

- Előtte kérek egy cigit.

RapMon előveszi a cigisdobozt az öngyújtóval és a számba nyomja a fehér szálat. Meggyújtja öngyújtóval, aztán a sajátját is.

Beleszívok a rákosítószerbe. Megkönnyebbülést, örömöt szerez ez a kis függőséget okozó anyag.

- Megszólalt.

- Ki?

- J-Hope.

- Hogy mi? Tehát nem is néma a gyerek?

- Nem.

Ezen még Rap Monster is meglepődik. – Kajak? Kajak végig álltatott a kis fasz? És akkor most mond, hogy nem volt igazam!

Nem szívesen, de igazat adok Monnak.

- Jó, valóban.

- Az elismerés íze. Imádom – fényezi magát. – És most mi van? – tér vissza a sztorihoz.

- Hogyhogy mi van? Otthagytam.

Könnyeimet gyorsan kitörlöm szememből.

- Namjoon?

- Mi az?

- Suga tudja?

- Hogy hol voltál?

Bólintok.

- Igen, de nem én mondtam el neki. Van nekünk ugyanis egy igen beszédes H-nk, aki véletlenül megint hót részegre itta magát, s teljesen spontán megfogta Yoongi vállát, majd belenevetve fülébe felordította, hogy: LYN A GYÁRBAN VAN AZZAL A GYILKOS FAZONNAL! Mindenki egyszerre nézett H-ra. kicsit ki voltunk akadva. Nem is miattad, hanem Yoongi miatt. Nem kellett volna megtudnia. Maga alá vágta magát a gyerek rendesen.

- És mi lesz, ha most meglát?

- Én azt nem tudhatom, de szerintem parázhatsz kicsilány, mert napok óta fortyog benne a düh. Két napon keresztül bezárkózva éltünk. A kulcsok nálam voltak a biztonság kedvéért. Vagy hússzor próbált kiszökni, hogy elmehessen a gyárba.

- És ti hogyhogy nem jöttetek?

- Hát mert volt jobb dolgunk is. Yoongit meg pláne nem engedhettük be ilyen állapotba.

- Még mindig mérges?

- Hát gondolom. Mélyen. A lelkében. De most csak úgy van. Nem csinál semmit egész nap. Bár még mindig jobb ez az állapot a tegnapinál. Az asztalt hozzá akarta vágni a padlóhoz. Csak H-val képes beszélgetni normálisan, amit senki nem ért, mert elég durván vágta a fejéhez a tényt.

- Szerinted mit tegyek?

- Menj el?!

- Ezt most kérdezed, vagy mondod?

- Inkább kérdezem. De komolyan. Miért akarsz bejönni?

- Nem tudom. Hülye voltam, hogy itt hagytalak titeket.

- Késő bánat szívem.

- De csak helyre tudnám hozni valahogy…

- Azzal, ha elmennél, szerintem mindent jóvátennél. De felőlem maradhatsz is. Egy szép veszekedés szemtanújává válnék maximum. Még élvezném is lehet.

- Lehet még egy kérdésem?

- Igen.

- Sugán kívül a többiek is haragszanak rám?

- Ühm… Nem tudom. Jin nem. Azt mondta, ő megérti, ha az igazi szerelmeddel akarsz lenni. Jung Kooknak sincs baja veled. Suga maga mellé állította H-t, tehát… Róla nem nyilatkozom. T-Jo meg itthon sincs. Folyamat dolgozik Dae temetése óta. Aznapra vett ki utoljára szabit.

- Hova lett temetve?

- Temetőbe. A szüleivel sikerült beszélnünk. Nagyon megrendítette őket a hír – felsóhajt.

- Ki kéne mennem hozzá egyszer.

- Mi hetente kijárunk.

Néma csend veszi át az uralmat.

Mon töri meg elsőként.

- Mit választasz akkor? Maradsz, vagy mész? – teszi fel költőien a kérdést.

Hezitálok.

Ezt a kérdést ma már másodszor kapom. Előzőleg valószínűleg bölcsen döntöttem, de most akaratlanul is a rosszat akarom magam köré.

- Maradok.