44. fejezet

Összekulcsolom karjaimat a mellem alatt.

- Akkor most mégis mi történt? – fordulok Yoongi felé, aki forr az idegtől.

- Én nem akartam… - mentegetőzik előre.

- Vagyis te megcsaltál?

- Mert te nem? – vágja vissza durván. Beleszív erősen a cigijébe, s arcomba fújja a gomolygó füstöt.

- De, de ez pontosan hogyan is volt?

- Aj, faszom, én szóltam el magamat, inkább elmesélem én. Lyn, Suga miattam csalt meg.

Kezd egyre ködösebb lenni a sztori. Az egyetlen dolog, ami egyből eszembe jut, elég undorítóan fest gondolataimban, de kimondom. - Mon, te buzi vagy?

- Mi? Dehogyis! Nem úgy értem.

Enyhe megkönnyebbülést jelent az állításom tagadása.

- Hát akkor?

- Igazából egyből belementem a dologba, de csak mert bosszút akartam állni – vallja be könnyedén Suga.

- Értem. – Bár belül fortyogom, próbálok higgadt maradni. Valójában kurvára megérdemlem.

- Nem szeretném elmondani kivel. Legyen annyi elég, hogy bánom az egészet, de szükség volt rá, és nem csak a bosszú miatt.

- Hallottam már róla?

- Megeshet.

Baromira zavar, hogy nem mondja el.

- Suga, te is tudod, hogy én kivel feküdtem le, akkor én miért nem?

- Mert ocsmánynak, undorítónak fogod találni. Tudom.

A felismerés szele suhan át agyamon. Szex, szükséglet, ocsmányság… Ez csakis… - Jenny.

Mindketten furává válnak. RapMon a korlátnak támaszkodik, s a felpattogott csempére szegezi pillantását, míg Suga egy újabb slukkot pippant, s az utca felé fordulva a tarkóját kaparássza.

- Vagyis igaz – suttogom egyre jobban megbizonyosodva róla, hogy vele feküdt le Yoongi. – És mire kellettek a fegyverek?

Még nagyobb csend követte az újabb kérdésemet.

- He?

- Nem J-Hope miatt, nyugodj meg. Viszont most egy jó ideig nem tehetjük ki a lábunkat a házból – így RapMon.

- Mégis mi a jó fenét műveltetek? – emelem meg a hangnememet.

Semmi válasz nem érkezik.

- Azt hiszem itt az ideje, hogy bemenjünk – tér ki a válaszadástól Suga.

- Nem. Szó se lehet róla – állok az üvegajtó elé széttárt karokkal. – Mindent tudni akarok. Én kiterítettem a lapjaimat, most rajtad a sor basszameg. Nem hagyom annyiban!

Saját magamat is meglepem határozottságommal.

- Hát jó… - sóhajtja Yoongi. – Az egész azért volt, mert tegnapelőtt T-Jo fűre költötte a pénzét, mi meg már egy napja éheztünk. Akkor döntöttünk úgy, hogy itt az ideje egy kicsit benézni a városba…

- Vagyis faszán köröz titeket a rendőrség? – idegességem az egeket veri. Borzalmasan utálom ezt. Utálom, hogy rabolnak. Utálom, hogy T-Jonak fontosabb a fű, mint a többiek.

- Már egy ideje, de ja… Most talán még jobban keresnek minket, mint eddig valaha.

- Komolyan agyfaszt kapok tőletek.

- T-Jo tehet az egészről!

- És mit raboltatok ki?

- Egy kis élelmiszer boltot jó pár kilométerre innen. Sőt, majdnem a város másik oldalán van. Ezt a környéket fokozottan kéne felügyelnie a rendőrségnek, de idén még egy járőrt se láttam erre. Baromira leszarják. Most is így van. Nem fogják megtudni.

- Az nem mentség arra, hogy ezt csináljátok. Ahj… - már nem feldúlt vagyok, hanem aggódó. Félek tőle, hogy egy óvatlan pillanatban mégis lecsukják valamelyikőjüket.

 - Nem fognak, na. Eddig is mindig megúsztuk, most se lesz baj. Pénzt nem is hoztunk el. Ez az egy, amit megtanultunk az évek során. A pénznek nyoma marad. A kaját eltűnteted. Soha senki nem fog rájönni, hogy azt te loptad el.

- És T-Jo büszkén tépett be egy kiadós vacsi után? – ironikusan teszem fel a kérdést.

- Gondolom… Nekünk nem adott belőle.

- Nem is engedném neked – bökök Suga mellkasára.

- Na, csak nem védelmezni akarsz? – visszatér a régi Yoongi. Újra kivillantja fehér fogsorát, s alkarjaimat megragadva gyerekes táncot járunk. Hol közelebb húz magához, hol eltávolodom tőle, s ide-oda lépkedünk esetlenül.

- Na, én most bemegyek. Kezdem kínosan érezni magamat.

RapMon kettesben hagy minket.

- Komolyan bolond vagy, hogy képes voltál pár fegyver miatt lefeküdni Jennyvel. Egy undorító lotyó…

- És neked mi az indokod arra, hogy a sátánnal háltál?

- Nincs indokom – rántom meg a vállamat.

- Mindegy. Vessük el a témát. Inkább mesélj, mi van veled.

- Mi lenne? Jelenleg baromi koszosnak érzem magamat, de ennyi. Más jó nem történt velem. És te?

- Megvagyok. Megvolt Dae temetése, amiket csendes napok követtek, aztán meg a többi. Unalmas volt minden.

    Kínos percek telnek el. A korlátnak nekitámaszkodva bámulunk befelé az üres nappaliba. Érzem, ahogyan Suga keze lassan rácsusszan a kézfejemre a falon.

Szépen, lassan összefonja őket.

- Akkor mi most…? – nézek rá.

Suga kis vigyort eresztve arcára bólint.

Szívem újra boldog. Átjárja a melegség, s olyan, mintha a nagy, roncsolt részeket szépen lassan visszaépítené. Tudom, hogy nagyon lassú folyamat lesz az egész, de türelmes leszek. Az vagyok.

- Hiányoztál. – Csókot nyom arcomra.

Bársonyos, puha érintése nevetésre késztet. Ajkai szinte csak cirógatták a bőrömet, s azon a területen bizsergést véltem felfedezni. Később már az egész arcom pírban égett.

- Te is nekem – átölelem vékony testét, a fejemet szürke pulóverébe dörgölöm.

Megsimogatja a hátamat.

- De valami még jobban hiányzott. Azt azonban még nem kaptam meg a mai nap folyamán.

Államnál fogva kényszerít a felegyenesedésre, de gyengéden. Elfordítja kissé jobbra fejét, szemeit lehunyja, majd elkezdi csökkenteni a távolságot.

Lágyan megnyalja az ajkaimat, s megszopogatja felső párnácskámat. Izgatottan veszem birtokba csücsöri száját, mely annyira kívánja már, hogy benedvesítsem.

   Tényleg hiányzott Yoongi, bármennyire is elbújt ez az érzés a tudatalattimba. J-Hope hipnotikus állapotba kerített, s elnyomta minden érzelmemet Suga felé. Szó szerint elvakított.

Megszakítjuk a romantikus pillanatot, bármennyire is folytatnánk.

- Lyn, akarok neked valamit mondani, de nem tudom, hol kezdjem. Kissé… zavarba vagyok.

- Mi lenne az?

- Régebben már beszéltünk erről a dologról, de ugye közbecsúszott egy-két dolog, s elmaradt. Sőt, ígéretet is tettem vele. Én megfogadtam, és előre kalkuláltam mindent. Sokat fizettem érte, de úgy hiszem, megérte. Hjajj… Nehéz erről beszélni – pislogása felgyorsul, állát kicsit megemeli, mintha a könnyeit próbálná meg visszatartani. – Mindig is úgy éreztem, hogy hozzám tartozol, és én ezt szeretném másként is kifejezni.

Suga térdre borul előttem.

Sejtem. Igen, már sejtem mit akar.

Kezemet előre a szám elé kapom, könnycsatornáim megtelnek.

- Esetleg…Lennél a feleségem? – teszi fel költőien.

Gondolkodás nélkül a nyakába vetem magamat. Bele se pillantok a kis dobozba, mely időközben előkerült. Minek? Ez az egész nem holmi kis csecsebecséről szól. Ez annál sokkal több. Én nem vagyok kíváncsi a gyűrűre. Engem Suga érdekel.

Azt hiszem válasz nélkül is rájött, hogy mit akarok.

 Igen, én akarok lenni az a bizonyos Mrs. Min.