36. fejezet

Szavam is elakad kérdésén. Mindketten vágyunk egymásra, jobban, mint azt bárki hinné, de itt nem csak egy sima szexről lenne szó. Hope egyből GYEREKET(!) tervez. Nekem ez a tempó egy kicsit gyors. Mellesleg ott lenne bennem a bűntudat is… Yoongi miatt.

- Hope…Én.

„Nem, igaz?” – elszomorodottan nyomja képembe a világító eszközt.

Megrázom fejemet, de bennem is ott bujkál a kalandvágy, az érzés, ahogy végre beteljesüljön szerelmünk. Beleremeg gyomrom is a gondolatba. Akarom őt, akármennyire is kurvás ez gondolat.

„Nem baj, nekem így is jó. Megértem, ha még nem szeretnél.” – megértően tekint rám.

DE! Igen is szeretném! – üvöltöm magamban. Ezek a szavak viszont nem jutnak el Hope tudatáig, hisz nem is hallja őket.

- Ne értsd félre, kérlek. Épp azért tartogatom, mert azt akarom, hogy tökéletes legyen. Hogy adja magát a helyzet. Hogy ne kelljen rákérdezni, hanem hogy tudjuk, mindketten készen állunk rá. És akkor, ha már te jobb egészségnek örvendsz – mondatom végén lenyelem a gombócot, mely felgyülemlett torkomban.

„Semmi bajom már!” – érkezik a válasz.

- Ccc… Ne hazudj. Inkább hajtsd le a bucidat a párnára és hunyd le azokat a bogár szemeidet – megsimogatom puha, ébenfekete hajkoronáját.

- Ahj… - sóhajt.

- Na, én is bemászok melléd. Ne ellenkezz.

Hope azonnal megragadta csípőmet hatalmas tenyereivel, és átgurított testén, majd a balján landoltam a takarón.

Kacagtam, Hoseok is fura hangokat hallatott, s karomra hajtotta fejét, míg ujjai nekiálltak csiklandozni oldalamat.

Azonnali magzatpózt veszek fel.

- HOSEOK, NE! – kiáltom nevetőgörcsök közepette. – Állj már le, könyörgöm!

Mancsaimmal igyekszem levakarni magamról végtagjait, de egyszerűen képtelen vagyok rá, olyan erősen kapaszkodik belém. Mellesleg ilyenkor minden erőm elhagy.

- HOPE! Most már tényleg elég lesz. Mindjárt bepisilek! – nevetem torkom szakadtából.

 Már a könnyeim folynak, s egyre érdekesebb hangok hagyták el párnáim közét.

    J-Hope végre megállt, s hátra vetődött, hogy kipihenje a játszma fáradalmait.

- Utállak – jelenetem ki nemes egyszerűséggel.

„El tudom képzelni mennyire.” – cinikusan megemeli koponyáját.

- Igenis nagyon! Ki nem állhatom, ha valaki csikiz. Borzalmas érzés.

„Én viszont szeretem, mert…”

- Fejezd most már be.

„Nem, mert túl pajzán.”

- Akkor ne. Aludjunk.

Hope eldobja a telefont, megragadja csuklóimat szorosan, követelőzően, s lenyomja őket a párnák közé. Úgy fonódnak ujjai a vékony tagomra, mintha bilincs szorítaná.

Dermedten bámultunk egymás íriszeibe. Mindkettőnket meglepett Hope hirtelen hevessége.

Csend követte a történteket, mely áramütésként ért.

- Nem bírom tovább – lihegem közeli arcába.

Hope leeresztette csípőjét, s ráült hasamra, de csak finoman.

Eleresztette végtagjaimat, s belemarkolt erősen tincseimbe. Fejemet megemelte, egyre csökkentette köztünk a távolságot. Pilláimat lehunytam.

   Innentől már úgyis mindegy. Nem tudjuk megállni. Most jött el az a pillanat. A pillanat, amikor minden tökéletes lesz.

  - Vezess – suttogom. Hangom teljesen elmutálódott, átvette a mély, nőiesebb hangszínemet.

Kétszer se kellett neki mondanom. Hope ereje teljében rányomta ajkait puhaságomra, s erőszakosan betolakodott nyílásomba.

   Hoseok pont olyanná vált, ahogy én először ismertem meg. Ijesztővé, rémisztővé, egy szörnyeteggé. Szemeiben izzott a szenvedély, és úgy összehúzta szemöldökét, mint amikor kezében volt a lángszóró és kergetett minket a tűzzel. Íriszeiben ugyanaz a láng égett, de most sokkal barátságosabban.

  Nyelve eközben felfedezte teljes szájüregemet, száraz torkomat teljesen benedvesítette mézédes nyála. Telhetetlenül kapaszkodtam saját izmommal az övébe, és kerestem, hogy újabb és újabb köröket írjanak le egymás tengelyén.

Nyökögve kapok hajába, hogy még közelebb tudhassam magamhoz arcát. Kicsit elfordítja egész fejét, hogy mélyebbre tudja tolni nyelvét.

Eközben próbálom megszerezni a dominanciát, ezáltal azért küszködöm, hogy ne csak az én üregemben lejtsenek táncot vágykeltőink. Sikerült annyit elérnem, hogy ezúttal ajkaink már nem simulnak össze, hanem csak a levegőben játszadozunk, amit Hope nem sokáig tűr. Igyekszik újra betolakodó hadműveletbe fogni, de nem engedélyezem. Feladja a küzdelmet.

Helyette az elmaradt ajakkényeztetésbe kezd.

  Gyengéden megharapdálja fehér, kemény fogaival alsó puhaságomat, s megszopogatja azt, míg én a felső részét veszem birtokba. Benyálazom, s megtépem a szív alakú szájának felső két csücskét.

Addig-addig okozom neki fájdalmat, míg ki nem szökik az a bizonyos búgó, férfias hangja, mely akár képes teljesen eláztatni fehérneműmet.

Már a vért tisztogatom le róla, amikor végre elérem célomat és abban a szent minutumban Hope is úgy ráharap alsómra, hogy bekönnyezem. Mindkettőnk hatalmasat sóhajtott.

Ezek után J-Hope békén hagyta vereslő ajkaimat, melyek lüktettek a fájdalomtól. Éreztem, ahogy percről percre duzzadtabbá válnak, főként az alsó fele.

Kulcscsontomra hajtotta fejét, hogy ott pihenjen pár szekundumot, de eközben se bírt magával. Érdes ízlelőbimbói megállás nélkül izgatták bőrömet nyakamon.

Feljebb törekedett, hogy elérje legkívánatosabb felemet e területen, vagyis a lükető vastag vénámat, mely izgalom adtán iszonyatosan kidudorodik.

Amint megszopogatja a bőrt, összecsípi fogaival, szívem hatalmasakat ver mellkasomba. Ezek az érintések egyenest a szívembe vezetnek. Felizgat. Még többet akarok belőlük.

    Megkeresem Hope tarkóját, melyen felvezetem ujjaimat, és egy hajszálnyival közelebb tolom vele kútfőjét a pulzáló vénámhoz. Nyálas csókokat ad rá, nyelvével köröz rajta, de mindezek csak bevezetésként szolgáltak az igazi csábításra.

Újra összecsípi bőrömet, de most már szívni is próbálja.

Minél többször szívja meg, annál jobban érzem, hogy fáj, de még csak az sem tud érdekelni, hogy ezek után mekkora folt marad rajtam. Nem, mert a szívemnek még ez sem elég. Többet akar.

Nyögések sorozata szökik fel, melyeket vissza se folytok, de nem is akarom, mert úgy vélem, Hopenak is ínyére van a dolog.

Hoseok teljes testében elnyúlt rajtam, bár lábai így is majd lelógtak a matrac széléről. Nemesebbik fele pont combom közébe helyezkedett el, s éreztem, hogy szűkösen van odalent.

Igyekszem nem koncentrálni már, mert folytatni akarom az előjátékot, de nehéz, mert tudod, hogy ez lesz az, ami perceken, vagy ha így folytatjuk, órákon belül bennem fog mozgolódni. Egyre jobban felspanol a dolog, s már bizsergést is érzem lenti tájakon.

Képtelen vagyok várni.

- Hope! Igyekezzünk – lihegem.

A fiú bólint, bár nem mintha érdekelte volna a dolog. Folytatta tovább nyakam szívását egy újabb területen.

- Kérleekh! – könyörgöm.

Leáll minden folyamattal. Pihegve felemeli fejét, s rám pillant.

Csak egy fél perc telik el így, mégis olyan hosszúnak tűnt az egész. Abban a fél percben villant be, hogy tudom, mivel akarom folytatni. Ezért is kerestem fel kezemmel Hoseok felsőjének alját. Egy rántással felhúztam egészen a hónaljáig, ahonnan Ő már átvette a vetkőzést. Messzire hajította a pólót.

Ötletet adtam neki és látom is rajta, hogy akarja. Le szeretné venni, de nem meri. Így helyette lépek.

Ledobom magamról a pólót.

- Hoseok. Nem kell félned. Bármit teszel is, és bárhogy… nekem már mindegy, csak tedd meg, mert iszonyatosan kívánlak.

Bevallottam neki. Muszáj volt elmondanom. Azt akarom, hogy ne féljen hozzám érni. Én már az Ő tulajdona vagyok. Azt tesz velem, amit csak akar, és ahogyan akarja.