21. fejezet

Korán reggel kelt fel mindenki, így én sem tudtam tovább pihenni. A srácok nekiálltak reggelit készíteni, míg Monster, Suga, H és én a nappaliban ébredeztünk. Én Suga karjaiba zárva dörzsölgettem álmos szemeimet, s Monster közben nagyban újságolt a többieknek, túlharsogva a őket.

- Ma délután bulizunk!

- Mit ünneplünk? – kérdezi tőle Jung Kook a konyhából kikiáltva.

- Hivatalosan is csapattaggá avatjuk az egy szem leányunkat.

- Ez most komoly? – döbben meg Suga.

- Miért ne lenne az?

- Hát, tudtommal nem a szíved csücske Lyn, most mégis ez.

- Egy szóval nem mondtam, hogy nem kedvelem Lynt. Na, mindegy. T-Jo?

- Hm? – jön be a nappaliba kis köténykében.

- Hallod. Ma eljössz velem piát lopni?

- Honnan akarsz?

- Monoból. Az öreg már a kerekesszékéből se tud kikelni, tehát nyert ügyünk van. Mellesleg vak, mint a világ.

- Oké. Mikor menjünk?

- Induljunk most.

- De a reggeli…

- T-Jo, majd átadod Jinnek.

- Én nem tudok főzni.

- Átveszem – mondom.

- Nekem az is jó. Kook, segíts neki.

- Rendben.

- Én is mehetek? – néz rám Suga.

- Túl sokan leszünk a konyhában, maradj inkább.

- Hát jó.

Átveszem a kötényt Tae Jotól.

A konyhában kész felfordulás van. Egy-két lábos, melyből fortyog kifelé a víz, szemét mindenütt, megpucolt zöldségek maradéka a pulton.

- Ez elég undorító.

- Áh, ez még semmi. Egyszer ilyen állapotban egy hétig rohadt minden a munkalapon, mert keveset jártunk haza.

- Fúj.

- Igen, az volt. És mit akarsz készíteni nekünk?

- Nem tudom. Mivel én elég keveset eszek, és azt is egészségeset, így fogalmam sincs, hogy nektek mit tudnék készíteni.

- Nem sok alapanyagunk van – les be a hűtőbe Kookie.

- Akkor csinálok valami tojásos cuccot, mert ahogy elnézem, az van bőven – kinyitom a tojástartót.

Egy óra alatt egész jó kis kaját rittyentettem a többieknek. Monster és T-Jo is visszaértek négy megpakolt szatyorral, kissé ziláltan.

- Ez most jó menet volt. Az öregnek adtunk kábé 50 won-t és lassan elkezdte számolni az aprót, mi meg kihúztunk a picsába – újságolja Mon. – Hogy áll a kaja?

-  Kész – hozom ki a megpakolt tányérokat Kookkal.

- Fasza. Srácok, asztalhoz!

Elfoglalja mindenki a helyét a körben.

Monster kibont egy üveg pezsgőt is, melyet a magasba emel, még mielőtt hozzálátnánk a reggelihez.

- Ezt az üveg pezsgőt igyuk az elhunytak emlékére és Lynre. Ámen! – belekortyol, s továbbadja Jinnek.

        Rá kellett, hogy jöjjek, ezek a srácok még kaja közben se fogják be. És a pia még jobban megoldja a nyelvüket. Próbálok ügyelni arra, hogy kevés jusson a szervezetembe, de miután már az ötödik üveg vodkát nyitották meg, s szinte mindegyikből ittam egy pohárral, így az újabb üvegnél már szívesen fogadtam magamba a folyadékot, nem csak egy pohárkával.

- Na, igyál már meg még egyet! – nyújtja az üveget H, hogy töltsön nekem a tízedik alkalommal is.

- Különben szörnyű íze van ennek magában – nézem az átlátszó, víznek tűnő löttyöt. – De attól még jó – megrántom vállaimat és lehúzom. Elfintorodom, majd nyúlok a következő adagért, de Suga leállít.

- Elég lesz.

- Suga, inkább igyál te is. Én teljesen jól vagyok. Nézd! – hirtelen ötlettől vezérelve felkelek öléből, és megpróbálok kézen állni, ami nem igazán úgy jön össze, ahogy én terveztem. A hátamra estem a túllendülés során.

- Jól vagy? – segít fel Jin.

- Aha, persze. Annyira, hogy most egy bukfencet is nyomok.

És tényleg megteszem.

- Olyan fasza vagyok! Na, dobjon meg valaki egy szállal, mert a rákjaim már éhesek.

- Kijövök veled – fog egy doboz cigit Kook, és kimegyünk a teraszra, ahol rágyújtunk.

- Hány óra van? – kérdem tőle.

- Olyan kettő körül. Te már most készen vagy – nevet.

- Nem is igaz. Csak egy kicsit – mutatok egy parányi mértéket hüvelyk és mutatóujjammal Kookie szeme előtt.

- Pár óra és olyan rosszul leszel, mint a geci.

- Ez nem igaz! – ellenkezem.

- Tényleg?

- Igen. Meg fogom állni. Nem iszok tovább egy korttyal sem.

- Azt majd megnézem.

Jin kijön hozzánk egy pohár whiskyvel.

- Megkóstolhatom? – nézek az aranybarna folyadékra.

- Most mondtad, hogy nem iszol többet! – jutatja eszembe Kook.

- Az már régen volt – legyintek, s meghúzom a pohár tartalmát.

- Ez kurvaszar. Van még belőle? – kérdezem Jint.

- Nem tudom. Suga már egy fél üveggel bevedelt. Ez a kedvence.

- Suga édes! – kinyitom az ajtót, és bekiabálok neki.

- Mi az?

- Hozd ide azt az üveget.

- Te már nem ihatsz többet.

- De. Esküszöm, ha most idehozod, akkor baszhatunk.

Mindenki elhallgat, és várja Suga reakcióját.

- Ez most undi volt Lyn – nyögi be H.

- Ez a nagyok dolga kispöcs – oltom le H-t.

Suga a kezembe nyomja a piát. Mindenki megtapsolja.

- Azért kérlek, kulturáltan nyomjátok – szól be Jin.

- Lyn? Beszélhetnénk? – suttogja Suga, de a jelét se látom izgatottságnak, tehát nem az ajánlatom miatt akar velem félrevonulni.

- Persze. Baj van?

- Nem. Kook? Jin? Bemennétek egy percre.

- Ja, aha.

- Köszi.

Otthagynak kettesben minket.

- Rohadtul elegem van, hogy papucsként kezelsz ittasan és szexszel próbálsz manipulálni. Ez így kurvára nem helyes.

- Jó, ne haragudj, de tudom, hogy nem adtál volna piát.

- Most sem adtam szívesen. Elég lesz ennyi neked. Lyn, te nő vagy, és egyáltalán nem helyén való a viselkedésed, még ha elég alacsony rangú srácokkal is lógsz.

- Jóóó – iszok egy kortyot a whiskyből. – Na, befejezted a hisztit?

- Nem hisztiztem. Ezt az üveget meg kérem vissza. Te meg gyere be, és józanodj ki, mert még csak negyed három, de te már totál kiütötted magad.

- Suga. Nem vagyok berúgva.

- Múltkor is ezt mondtad. És mi lett a vége? Monsternek kellett feltakarítania a hányásodat.

- Az egyszeri alkalom volt. Most tényleg jól vagyok.

- Akkor most ne támaszkodj neki a falnak, és próbálj három lépést totál egyenesen menni.

A második lépésnél elvesztem egyensúlyomat. Suga megfogta a karomat, így elkerültem a seggre ülést.

- Ennyi. Most a kezedbe nyomok egy üveg vizet, és fél óra alatt üres legyen az egész. Regeneráld a testedet.

- Ne már – beszökök a nappaliba. – Hé, H! Mit iszol?

Bekancsalít, ahogy az üveget a fejéhez közel emeli. Elolvassa a leírást.

- Hát, nem tom. Ez azt írja, hogy 36%-os. Nem rossz.

Átnyújtja a teljes üveget. Megszagolom, egy nagy adagot legurítok belőle. Szinte szétmarja a nyelőcsövemet.

- Az igen. Ez már pia – dicsérem. – Adj még belőle.

- Hát igyál.

Éppen hogy csak a számhoz emelem, de Suga kitépi a kék üveget ujjaim közül.

- Mondom elég lesz!

- Nem! – ordítom.

- Hé, ne veszekedjetek. Lyn, tényleg állj le – szól rám Rap Monster.

- Minek? Úgyis csak este megyünk! – vágom vissza.

- Hova? – kérdezi Suga.

- Annyira tudod tartani a szádat kedves Lyn, hogy az valami eszméletlen. Miért nem meséled már el mindjárt a többieknek a kis kalandodat a gyárban? Az se semmi sztori.

- Ti miről beszéltek? – kérdezi Jin.

- Majd ez a lepcses szájú ribanc mindent elmond – belök a kör közepére Mon, ő maga pedig kisétál a teraszra, hogy rágyújtson.

- Mi történt Lyn? – csalódott pillantásokat vet rám Yoongi.

Most mit mondjak nekik?