10. fejezet

A piát beleöntöttem a pipa vázájába, összeszereltem, s meggyújtottam a szenet is.

- Meggyes dohány van benne.

- És ez mennyire fog ütni? – félve pillant a kék vázára Monster.

- Áh, alig – legyintek, de valójában nem tudom, hisz sose próbáltam.

- Akkor jó.

Mindketten leülnek a padlóra törökülésben, a piákat kipakoltuk, hogy lássuk a kínálatot, s a laptopomat is bejárattam.

- Az minek? – bök Suga a laptopra.

- Hogy chilleljünk. És mi a legjobb chillelézeshez? Barátok, pia, pipa és persze zene.

- Jaaa. Hát akkor nyomassál valami jót.

Rákeresek YouTubeon a mostani kedvencemre.

- Ez mi?

- Ez kérlek szépen Crispi Crunch.

- Azok meg kik? – a képernyő elé vetődnek mindketten.

- Ne kockuljatok már. BULI VAN! – kiáltom.

Felkelek, hogy kinyissam a teraszajtót és kimenjek cigizni. Kezemben egy üveg piával felmászok a téglafalra, mely korlátként szolgál, csak ez sokkal biztonságosabb.

Meggyújtom a cigit, lecsavarom a vodka kupakját és meghúzom.

- Gyerekek, most jön a legjobb rész! – üvöltöm be magasra tett kezekkel. – SAJANGNIM NICE SHOT!! – veretem ezerrel.

Suga és Monster is kijönnek, s szinte egyszerre fogják meg a lábaimat.

- Ha hátra esel basszameg… ! – fegyelmez Suga.

- Nyugi van, ez csak két emelet – lenézek, de sokkal magasabbnak tűnik most az a két emelet, mint valaha.

- Jobban szeretném, ha leszállnál onnan – aggodalommal teli pillantásokat vet rám Suga.

- Nyugodj meg, nem lesz semmi az égvilágon. Inkább igyál – betömöm a szájába az üveget és megborítom. Nyakán csordul le a pia, amit lenyalok. Suga megmarkolja erősen a combomat.

- Lyn, menj be egy percre, muszáj beszélnem Sugával – lerángat RapMons a falról és beküld, majd rám zárja az ajtót.

Nem hallom, miről beszélnek, de oktatójellegűnek tűnik a mozdulatokból ítélve. RapMon folyamat a mutatóujjával magyaráz, míg Suga egyszer-kétszer megrázza a fejét, vagy éppen bólint, s végig lehorgasztja búráját.

Berakom a Girls’ Day – Expectiont és elkezdem táncolni azt.

Teljesen megfeledkezem a társaságról, csak a mozdulatoknak élek. Mire lemegy az egész, már póló sincs rajtam, a végtagjaim zsibbadnak, és tiszta hamu körülöttem minden, mert még azt is elfelejtettem, hogy cigi volt a kezemben.

Megfordulok, és a két sráccal találom magam szembe, kik hatalmas tapsviharral jutalmazzák produkciómat.

- Ez nem volt semmi. Van még olyan, amit el tudsz nekünk nyomatni? – érdeklődi Suga.

- Aham. De elfáradtam, adjatok még inni. Mellesleg mindjárt elalszik a pipa, szívjunk már.

Suga leguggol és beleszív, majd nagyra tátja száját, hogy a füst távozzon onnan.

- Én tudok trükköt is vele – nyúlok a csőért.

Átveszem, s beszívom a pia és a füst egyvelegét. Szopogatom még egy kicsit, csak az íz kedvéért, majd kitátom a szám, s kieregetem a füstöt, mely köröket képez, aztán szertefoszlanak.

- Aaa. Ilyet én is akarok. Hogyan?

- Titok, bocsi. Mutatok még valamit – odacsúszok Monsterhez, mivel Ő tartózkodik hozzám közelebb.

- Tárd ki a beszélőkédet Nigga – utasítom.

- Minek?

- Majd meglátod, csak csináld.

Közel hajolok hozzá és átfújom a füstöt.

- Ezt nem engedélyeztem drágám – ellök Suga. – Fújd csak ide a füstöt – ajkait széttárja előttem.

- Most nem, várj. Adj egy poharat – már szívom a következő adagot a számba, hogy újabb trükkömet mutassam be.

Kezembe veszem az üvegpoharat és szépen lassan beleeresztem a tejfehér anyagot, mely a pohár falán végig csúszik, majd szépen megtelíti azt. S a földre kiöntöm.

- Ez kurvajól néz ki. Ügyes vagy.

- Szívjatok még, én azt hiszem, kicsit ledőlök – megérzem a piás pipa és a mellette ivott színtiszta piát is. Teljesen beszédültem.

Hátamra fekszem a padlón és lehunyom egy percre a szemem, de úgy is forog velem minden.

- Nem merem kijelenteni biztosra, de szerintem rosszul vagyok.

- Lyn, csodálkozol? Mert én baromira nem. Ne vigyünk el inkább aludni?

- Nem! –ellenkezem.

Suga mégis alám nyúl mindkét karjával és felemel.

- Most hányom össze magam! – ahogy ezt kijelentem, ki is adom magamból az elfogyasztott piát. A fapadlón csattan az egész.

- És még te mondtad, hogy ne hányjunk ide. Ahj, basszameg. Mon? Elkezded takarítani, míg én lefektetem?

- Persze.

Végig nyögdécselem azt az egy métert a nappalitól egészen a szobámig. Minden egyes rázkódásnál úgy éreztem, hogy kiadom magamból még a maradékot is, de nem így történt.

Szépen lerakott a matracra, kihúzta alólam a takarót, és gondosan betakart. Még a párnát is felpuffozta nekem.

- Melegem van – mondom úgy, mint aki a halálán van.

- Mit tegyek? Takarjalak ki?

- Vedd le a nadrágom.

- Figyelj, Lyn. Ne kínáld már fel magad így. Most csak a pia miatt teszed ezt, de holnapra megbánnád.

- Nem, dehogy. Nem kínálom fel magam, és nem is azért mondtam, hogy… ah – csikarni kezd a hasam.

- Mi az? – leül az ágy szélére.

- Fáj. A hasam.

Felemeli a takarót, ráteszi fedetlen pocakomra meleg tenyerét. Körkörösen simogatja, s lassacskán megnyugszik a bendőm.

- Már jobb?

Bólintok.

- Hozok be neked vizet.

Kimegy. Gyorsan ledobom magamról a nadrágot, amit a szoba másik felébe hajítok és betakarom magam újból.

Éppen hogy nem látta a műveletemet Suga.

Leül újra, s átadja a hideg palackot.

- Hoztam be neked hideg vizes törölközőt is, meg egy szelet pizzát.

- De hát nem megettük az egészet?

- Ezt az egyet meghagytuk, direkt arra, ha bárkivel ilyesmi történne. Különben, előre megjósoltam Nam Joonnak is, hogy ez lesz.

- Mi? Kinek?

- Monsternek. Jaa, tényleg. Te nem is tudtad az eredeti nevét, mi?

- Hát nem. Senkiét se tudom – döbbenek rá.

- Akkor gyors elmondom. És most hivatalosan is bemutatkozom. Szia, én Min Yoon Gi vagyok – megragadja kézfejemet és egy csókot lehel rá – Megtiszteltetés, hogy megismerhetem kegyedet.

  - Édes vagy – elpirul az arcom.

- Végre visszaszökött a vér az arcodba. Pár perce még fal fehér voltál – belecsíp óvatosan az említett testrészembe – Tehát, aki odakint takarítja fel a ganét, amit magad után hagytál ott, az Kim Nam Joon, a bandánk leadere. Jin, ki lábát a kórházban pihenteti, Kim Seok Jin néven jött a világra. Jung Kook a csapatunk maknaeja, Jeon vezetéknévvel él. T-jo Park Tae Jo sarja, tehát ő az ifjabbik Park Tae Jo. H sosem mondta el nekünk, mi az igazi neve. Titkolja előlünk, mert szerinte ciki. Ezért nem is piszkáljuk már azzal, hogy árulja el mi a teljes neve. Dae pedig Choi Dae Hong.

- Nem hiszem, hogy megjegyzem, de majd emlékeztess rá többször a nevekre YoonGi.

- Elég, ha az enyémet tudod – nevet. – Na, de hagylak, aludjál. Én még segítek takarítani odakint.

- Oké. Nagyon köszönöm, és bocsánat.

- Semmiség. Előfordul. Most pedig hunyd le a szemeidet, és aludj jól.

Leeresztem szemhéjamat és oldalamra fordulok.

Homlokomat Suga nedves és forró ajkai érintik meg, majd egy hideg rongyot terít reá.

Mosolyra húzom számat, és úgy alszom el.

Mentőautó halad el a ház előtt, hatalmas ricsajt keltve.

Annyira megijedtem a hangtól, hogy összerezzentem, és kinyitottam a szemeimet, de csak résnyire, majd vissza is csuktam, mert nem bírtam elviselni az erőteljes napsütést. Szinte kiégette a retinámat.

Nyöszörgök egyet, és visszadobom magam a párnára. Oldalra fordulok, de kezem valami emberinek csapódik. Kipattannak pilláim, és Suga arcával találom magamat szembe. Mögöttem is besüpped az ágy, így egyértelművé válik, hogy ott meg Monster fekszik.

 Felülök az ágyon, hogy jobban megszemlélhessem őket, de a nagy lendülettől lüktetni kezd nehéz fejem.

Először jobb oldalra tekintek. Sugán a tegnap is viselt kosaras nadrág virít, de ezúttal felső nélkül. Megilletődöm, ezért nagy reményekben a másik oldalra lesek.

Természetesen Rap Monster sem vitte túlzásba az alvásra szánt öltözékét.

Mégis hogy került ide ez a két teremtés az ágyamba? És miért fáj ennyire a fejem?