- Lyn, kelj fel –
leheli fülembe mély hangján Yoongi.
- Hm? Miért? – kinyitom résnyire a szemem, de küszködök a
lámpa fényével, ezért fejem elé tartom tenyeremet, és elkezdem keresni Sugát,
akit végül meg is találok az ágy szélén.
- Mennünk kell. Ah, basszus, nem akartalak felébreszteni,
mert olyan szépen aludtál, de Monster azt mondta, indulnunk kell.
- Nem, semmi baj. Felöltözöm – kikelek és körültekintek a
szobában. - Hol vannak a ruháim?
- Tessék, a bugyid az itt van – húzza ki maga alól a kis
darabot. – A melltartód meg a földön – felveszi és felrakja rám.
- Hm, de a nadrágom még mindig nincs meg – feltúrom az
egész ágyat.
Kimászok, és körbejárom a szobát.
Az ágy sarkában
találtam meg végül.
- Ez is megvan.
Vonakodva kitántorgunk a szobából kézen fogva. Semmi
életkedv.
A fiúk meglátnak minket, és hangosan füttyögni és
tapsolni kezdenek.
- Csodás voltál Lyn. ne haragudj, hogy ezt mondom, de a
hangodra rárántottam a vécén is – újságolja T-jo.
- Istenemre mondom, kár, hogy nem láttam mi folyt odabent
– nevetett Jung Kook, mire Jin rácsapott egyet a fejére, hogy tolerálja már
magát, hisz kicsi még ehhez.
- Rap Monster meg kiadta magából a heti adagját is –
meséli Dae.
Eddig fel sem tűnt, hogy itt van, ezért intek neki, hogy
üdvözöljem.
- Merthogy? – kérdi Suga.
- Jenny – súgja oda H.
- Jaaa. Értem. Na, akkor, mindenki készen áll?
- Menjünk, mert már így is lecsúsztunk a tervezett
időpontról – mondja morcosan RapMon.
Elszégyellem magam, amiért miattam késünk. Suga is
észreveszi rajtam a frusztráltságot, ezért átkarol.
- Nem miattad késünk, rendben? – próbál kedveskedni.
- Igen.
- Akkor jó – megcsókolja homlokomat.
Beülünk a
kocsiba. T-Jo rátapos a gázra, és száguldozni kezd a szűk utcák között.
A tervezett 10 perc helyett ott voltunk 7 perc alatt.
- T-Jo, tedd le
valahova a furgont, mi kiszállunk itt – mondja Rap Monster.
- És a fegyverek? – kérdezi.
- Azt is most kivesszük – kiszáll a kocsiból és kinyitja
az oldalsó tolóajtót. Elsőként Dae pattan ki, majd Jin, aztán követem őket.
A csomagtartóhoz baktatok, amit már RapMon kinyitott, és
sorjában pattannak ki belőle a többiek. Hátul Jung Kook, Suga és H vigyáztak a
fegyverekre és miegyébre.
A táskát Monster jóformán kibaszta a földre, a kötelekkel
együtt. A zseblámpás/töltényes szatyrot már kicsit finomabban tette le a
sporttáska mellé.
A srácok egyből
nekivetemedtek a táska tartalmának, és kiválogatták maguknak a legjobb
fegyvereket. Jung Kook egyből a legnagyobbért nyúlt, amit azonnal át is vett
tőle Monster és helyette kezébe nyomott egy kis revolvert.
Nekem is egy hasonlót adott Dae, de nekem egyből kettőt.
Tanulmányozni
kezdtem őket, de nem jöttem rá a működési funkciójára. Az még oké, hogy a
ravaszt meg kell húzni, meg előtte azt a cuccot le kell nyomni, de...
- Na, gyere, elmagyarázom gyorsan, hogy működik – jön oda
hozzám Jin. Ő vette csak észre, hogy mennyire nem értem a módszerét.
- A töltényeket ide behelyezed, majd ezzel kibiztosítod,
és meghúzod a ravaszt. Értettem?
- Értettem – bólintok.
- És célozni se felejts! – tanácsolja.
- Nem felejtem.
- Helyes – visszabaktat a kupacokhoz, hogy felkapjon
magára egy kötelet és egy fényvisszaverőt, melyet a mellkasára tűz.
Én is kapok egyet mindkettőből, illetve egy zseblámpát
is.
Suga két zseblámpás munkássapkája visz mindent. Ő nem
bízta a véletlenre.
Jung Kook pedig láthatósági mellényt húzott fel,
valószínűleg azért, mert nem bízik bennünk, amit teljességgel megértek. Vagyis
magamra nézve… nem vagyok a legtökéletesebb céllövész. Vagyis még azt sem
tudom, mert életemben nem lőttem.
- Akkor beszéljük át még egyszer a tervet – hívja maga
köré a csapatot a leader.
- Na, lökjed, mert már mennék – mondja az izgatott H.
- Jin, te T-Joval rögtön a főbejáratról indítotok. H,
Lyn, nektek a bal oldalsó részt ajánlom. Ott nincs üvegszilánk és a dobozok
közt jól meg tudtok húzódni, ha bármi történne. Ti vagytok itt a legsebezhetőbb
láncszem, tehát oda kell figyeljünk a biztonságotokra.
Egyszóval, mi vagyunk a gyenge láncszem. Rohadtjó…
- Suga, Dae, ti hátulról mentek. Ha minden igaz, ti hamar
összetalálkoztok Jinékkel, mert hosszában sokkal rövidebb az épület. Én és Kook
innen indítunk – bök a jobb oldali szárnyra. Mindenkinek megvan a zseblámpája?
- Igen – feleljük.
- Kötelek? Láthatósági vagy fényvisszaverők? Fegyverek?
- Minden megvan.
- Akkor már csak egy maradt hátra – kinyújtja karját a
kör közepére. Mindenki ráteszi mancsát, csak én állok, és figyelem őket.
- Na, tedd már rá – sürget Jung Kook.
Ráteszem félve a tenyeremet Sugáéra és Mon elindítja
lefelé sajátját, mire a többi kéz is követi, közben pedig felüvölt egy „Fighting!’-ot.
- És mindenki baromira vigyázzon a másikra és magára is
természetesen. Ha megadom a jelet, akkor Jin és T-Jo elindulhatnak az első
kapun.
Ránéz órájára és vár körülbelül két percet, mire
mutatóujjával megadja nekik azt a bizonyos jelzést, és akkor elindulnak.
Körmömet rágom
félelmembe.
Figyelem, ahogy a két srác teljes felszerelésben egyre
kisebbé válnak a távolság miatt, és végül elnyeli őket a sötétség. Még a lámpák
fénye sem szűrődik ki az oszloprengetegből.
- A következő csoport az Suga és Dae lesz. Ha jók
vagyunk, akkor ti már középen lesztek, mire mi elindulunk. Nehogy elmerjetek a
tartályok mellől mozdulni, csak abban az esetben, ha megtámadtak titeket. Akkor
viszont ordítsatok, ahogy csak tudtok. Elhagyjuk mindannyian az épületet.
Sugára
pillantok.
Könnyes szemekkel hallgatja Rap Monster tanácsait, s
közben le-letekint rám aggodalommal teli íriszekkel.
Leül mellém a földre.
- Hogy vagy?
- Hogy lennék? Félek – jelentem ki az igazságot.
- Én is. Félek, hogy…
- Nem, Suga. Fejezd be – mérgesen karjára csapok, de már
nem bírom visszatartani sírásomat. Mintha csak a Niagara tört volna fel
könnycsatornáimból.
Yoongi ölébe borulok, és próbálom magamat elbújtatni a
csúf valóság elől.
- Nyugodj meg, rendben? – simít végig hátamon.
- Már hogy nyugodjak meg? Az a kibaszott srác meg fog
ölni engem! Hallottad, Monster szerint is én vagyok itt a leggyengébb láncszem!
– kiáltom.
Suga feltekint az említett emberre és egy rosszalló
pillantást vet rá. – Gratulálok, ezt most jól megcsináltad.
Átfutok az utca másik oldalára, ahova Suga is követ.
- Hagyj egyedül, kérlek.
- Nem hagylak.
- Sokkal nehezebb feldolgoznom a dolgot, ha itt vagy –
magyarázom.
- Hé, Suga, induljatok – kiált felénk Monster.
- Várj egy percet! – hadarja Suga.
Újra felém fordul. Meleg karjaiba zárja törékeny
testemet, arcát hajamba túrja.
- Bármi is lesz, bármi történik valamelyikünkkel… Inkább
most mondok el mindent. Szeretlek. És esküszöm, ha ezt túléljük, feleségül
foglak venni egy nap, csak ahhoz kicsit össze kell szednem magam. Ezt a kis
dolgot a hálóban meg… Köszönöm – hangja elcsuklik utolsó szavánál.
- Nem, én köszönöm – kitörlöm könnyeit szeméből, és
megcsókolóm.
Egybeforrnak puha ajkaink, s egy hangos cuppanással el is
válnak egymástól.
- SUGAA! Nyomás! – kiált neki Monster újból.
Átszalad az úton, s int egy utolsót, majd Daevel együtt
elindulnak a gyárhoz.
Átmegyek H-hoz, aki már remegő lábakkal bár, de teljesen
felkészülten áll az akcióra.
- Szerintem ti elindulhattok most, mert sokkal több idő
lesz eljutnotok a bejáratig, plusz ti hosszában szelitek át a helyet.
Ránézek H-ra, aki bólint, és akkor elindulunk.
A két fegyvert szorosan tartom kezeimbe, a kötél átlósan
van rajtam, s a jobb vállamon pihen, a zseblámpát pedig a nadrágom övtartós
részébe szereltem, így nem kell fognom.
Kábé 5 perc alatt értünk oda a bal szárnyhoz a
kordonoktól.
- Lyn?
- Hm?
- Még mielőtt bemennénk – átölel. – Ezt csak azért, mert
kedvellek. Jó fej csaj vagy te. Ja, és amúgy milyen volt a szex Sugával? Nincs
túl kicsi farka?
- Úristen, H – megcsapom tarkóját. – Ne kérdezz
ilyeneket. Kicsi vagy még te is.
- Nem igaz. Kook kisebb nálam 5 hónappal.
- De akkor is. Na, tényleg menjünk, mert szerintem már
Monsterék is elindultak.
- Okés.
Felkapcsoljuk a zseblámpát és mi is belépünk a roskadozó
gyárba. A dohos szag egyből megcsapja orromat, amitől felkavarodik a gyomrom,
mert eszembe juttatja a félelmet keltő emlékeket.
Az eddiginél még hevesebben ver a szívem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése