2. fejezet

Jin és V bólintottak, mire Monster elengedett, s V, vagyis azt hiszem a szőke hajút így hívják, megragadta az egyik karom, míg a másikat Jin fogta le.

Próbáltam kicsavarni csuklómat szorításukból, de képtelenség volt.

- Kook, te gyere mögöttünk. Suga, te menj mellette. Ha ki tudna szökni a csaj, akkor fogjátok meg. Dae, T-jo, H, ti keressetek egy öreget, és csórjatok pénzt. Éjfélkor találkozó a kútnál.

Meglógni sem fogok tudni. Tehát muszáj hagynom magam. Talán, ha majd Monster szexuálisan akar bántalmazni, közben meglógom.

- Hol van a gyár? – kérdezem V-t. Ő az egyetlen srác közülük, aki szimpatikus.

- Nem messze innen. Emlékszel, régen volt itt a környéken egy szeszgyár, de bezárták, mert eladósodott a tulajdonosa. Biztos hallottál róla. Pár évvel ezelőtt lezárták biztonsági okokból az épületet, de nagyon sok furcsaság történik ott, mióta nem üzemel. Sokan azt állítják, hogy szellemek lakják, persze ez biztos kamu, csak ezzel áltatják magukat a környékbeliek. Rengeteg erre tévedt csöves és a mi fajtánk, vagyis a csavargó életmódot folytató kölyök, vesztette már életét odabent. 

Mindegyiket agyon verték. De a legmeglepőbb talán az, hogy a holttesteken eddig mindig találtak apró szúrásra utaló nyomokat. Nem késszerű szúrásokat. Inkább, mint valami hegyes, vékony dárda, ami nem hatol túl mélyre, mégis rengeteg sebet lehet vele ejteni.

 - Jaj, ugyan már V, te ezt kajak benyeled? – nevet fel Suga.

- Fogd már be faszfej. Tavaly bent voltam, amikor megjelentek a rendőrök. Messziről figyeltem a holttestet. Kiszúrták a szemét is.

   V egy pillanatra megállt, Jin pedig ment tovább. A karom kicsúszott V gyengéd ujjai közül, Jinnek pedig nem tűnt fel, így kapva kaptam a lehetőségen. Kirántottam csuklómat Jin szorításából, s nekiiramodtam a dombnak.

Szedtem lábaimat, ahogy csak tudtam. Egy pillanatra mertem hátranézni csak.

Álltak ott, mind az 5-en, s nem kapcsoltak. Rap Monster kiáltása volt az első. Uszította a többieket utánam.

Ahogy felértem az emelkedő utca tetejére, megláttam egy hatalmas épületet.

Kordonokkal el volt kerítve, de tökéletes búvóhelynek bizonyul.

     Két kordon közt becsusszantam, és bevetettem magam a sötét falak közé. Az orrom hegyéig se láttam. Össze-vissza botladoztam a lehullott vakolatban, lábam alatt folyamat ropogtak az üvegszilánkok.

- Tudom, hogy itt vagy! – visszhangzott az egész épületben Suga hangja.

   Meg kell keresnem a lépcsőt.  – Ez az egy gondolat suhant át az agyamon. Mindenképpen egy felsőbb emeletre kell mennem.

- Basszus, de sötét van itt – suttogom.

- Ugye? S ennek köszönheted vesztedet is baby – szám elé kapja valaki a kezét.

- MEG VAN EZ A RIBI! – kiált a többieknek Rap Monster. – Tudod, hogy most már kezd nagyon elegem lenni belőled?

- Akkor eressz el! – ordításom alig hallhatóan szűrődik ki RapMon kezei közül.

- Ó, nem, nem, nem, nem, neeem. Szó se lehet róla.

   Közben körénk gyűltek a többiek is.

- És most mit akarsz vele csinálni? – kérdezi Kook.

- Amit megérdemel – bokán rúg.

- Engedd már el szegényt – V megfog, mert a fájdalomtól előre buktam. Leültetett, majd nekiesett Rap Monsternek.

- Te normális vagy?

- Ez egy lány. Nem engedem, hogy bántsd! – ökölbe szorított kezét fent tartja a magasban, tökéletesen becélozva Monster fejét.

- Ugyan már V. Te is tudod, hogy kegyetlen a világ. Vagy a saját bőrödön szeretnéd tapasztalni a fájdalmat?

 Elereszti Monstert. Lesütött pillákkal hátat fordít neki és elindul kifelé az épületből.

- Nekem elég volt a hullákból. Holnap, ha addig nem csuknak le titeket, találkozunk.

- Beszartál, mi? – kiált utána Suga.

- Te ne pofázz! – állítja le RapMon. – Ha menni akar, hát menjen. Legyünk tekintettel a vele történtekre.

Jééé, hát ő is tud együtt érezni?

         Felemeli az államat Rap. – És veled mi legyen szépségem?

- Engedj el.

- Nem szeretném, ha lekölköznél. Van nálad óvszer?

- Hogyne, minden táskámban van egy.

- Ne legyél pofátlan. Suga? Kook? Jin?

- Viccelsz? Még csak 16 vagyok – mondja Kook.

- Úgy nézek én ki, mint akinek szüksége lenne rá? – így Suga.

- Fasza. Akkor? Szedsz gyógyszert?

- Nem.

- Na, jó, Én nem fogok fizetni neked semmilyen gyerek után.

- Milyen figyelmes vagy. Más már kétszer megerőszakolt volna. Csak nem félsz? – belekötöm.

Végre élvezhetem, hogy visszaszólhatok neki.

- Dehogy félek.

- Feküdtél már le valakivel?

- Majd pont veled osztom meg!

- Nem – válaszolt helyette Jin.

- Mész a faszomba. Most minek árultad el? Tudod mit? Elegem van. Hol a baseballütő?

Ennek hallatára tényleg majd kiugrott a szívem a helyéről.

Megremegő ajkaim közül kileheltem a kérdést: - A-agyon akarsz verni?

S ő csak könnyedén megrántotta a vállát.