11. fejezet

Rácsapok Suga csípőjére, mire ülő pozícióba csapja magát.

- Mégis mi a jó büdös faszomnak ütögetsz kora reggel? – dörzsöli apró szemeit.

- Engedj ki. Pisilni kell.

- Jesus. Lyn, még mielőtt kimennél a fürdőbe, hajolj egy kicsit közelebb – arcomat fürkészi.

- Miért? Mi van az arcommal?

- Semmi, semmi, csak egy kis folt van a szemed alatt – erősen elkezdi dörzsölni bal szemem alatt a bőrömet hüvelykujjával.

- Na, most már jobb. Kicsivel.

- Akkor mehetek?

- Menj – ereszt utamra.

Kikászálódok az ágyikóból, hogy elvégezhessem dolgomat a mosdóban.

Leülök a vécédeszkára, belenézek a szemközti tükörbe, s kihagy egy ütemet a szívverésem.

- Mi a jó isten? – üvöltöm rémülten.

Sietősen felkelek a klozetről, hogy közelebbről is megszemlélhessem fejemet.

A szemfestékem teljesen elkenődött, de tényleg nagyon durva szinten. Az egész a szemem alatt volt, és körülbelül úgy néztem ki, mint aki most jött a szénbányából. Számon teljesen szét volt kenődve a piros rúzs. Még a fülem tövénél is volt, csak ott már a pink halvány árnyalatában pompázott.

Kikészítettem vagy 4 vattakorongot és egy egész üveg sminklemosót. Az első korongra jó vastagon nyomtam a lemosóból és szétkentem a bőrömön. A szemem alatt dörzsöltem a legjobban. Az első vatta teljesen fekete lett. A második is még ugyanolyan színt produkált. Minden korongot elhasználtam, de még mindig nem éreztem elég tisztának a bőrömet. Elővettem a szappant és erősen súrolni kezdtem pofámat.

- Na, így már egész pofás – tör be Suga.

Nem zavartatva magát felemeli a vécé deszkát és előkapja hímtagját. Háttal állok neki, tehát nem látok semmit.

- Hééé! Ki mondta, hogy bejöhetsz, és ilyen paraszt módon viselkedj?

- Lyn, kedves. Tegnap nem volt tőled ortótnagy parasztság az, hogy csak úgy lazán lesmároltál?

Megfordulok. Ő válla felett átnéz, így tudjuk tartani a szemkontaktust beszédünk során.

Csípőre vágom ökölbe szorított kezeimet, felkészülve az oltásra.

- Na, idefigyelj! Tegnap illuminált állapotomban találtalak meg, tehát nem sértegethetsz ilyen beszólásokkal. Teljesen más a két dolog.

- Ó, valóban? És kedves illuminált barátosném, arra emlékszik, hogy testét is felkínálta nekem? – megigazítja odalent a dolgokat és lehúzza a toalettet.

Megfordul, s farkasszemet néz velem. Közeledik, míg én teljesen elaraszolgatok a csapig, ami megálljt parancsol nekem, így Suga hatalmába tud keríteni. Csípőmre helyezi kezeit, íriszeimbe mereszti fekete pupilláit.

- N-nem, nem emlékszem – dadogom.

- Hm. Ezek szerint sok minden kimaradt az estéből.

Lassan bólintok.

- Akarod, hogy emlékeztesselek a legizgalmasabb részre?

Nem tudok rá mit válaszolni. Egyszerűen nem bírom tovább azt a távot, ami köztem és közte van.

Szó szerint falni kezdjük egymást. Alsó ajkamat összecsípi, és addig húzza, míg ki nem csúszik fogai közül, aztán belenyal az üregbe. Nyelvünket egymáséhoz dörzsöljük, Suga köröket lejt az enyém körül, majd csak szimplán előre-hátra csúsztatja rajta.

      Szépen kiaraszol számból, és az arcomon nyal végig, és csókokkal lepi el bőrömet.

Levezeti ajkait egészen a nyakamon lüktető vénámig. Forró puszijaival kényezteti azt a területet, én pedig nem bírom tovább. Kiengedem magamból a hangos nyögést.

- Su-Suga – hajába túrok. – E-ezt most fejezzük be, amíg még… ah – de nem engedi, hogy befejezzem, mert újra visszatuszkolja nyelvét a számba.

- Monster még alszik, nyugodtan csinálhatjuk idebent – mondja könnyedén.

- De értsd meg, én nem… ah… nem akarom – sóhajtok bele mondatomba.

- Akkor nem élveznéd ennyire – felrak a mosdókagylóra és combom belső feléhez teszi tenyerét. Egyre feljebb és feljebb vezeti, s már-már az érzékeny pontom tájékánál cirógatja bőrömet, amikor megragadom csuklóját és leállítom.

- Elég! Tényleg! Fejezzük be most.

- Mitől félsz? Esetleg szűz vagy még?

- Nem. Egyszerűen csak nem akarom, érted?

- Áruld el miért – akaratoskodik. – Rap Monster zavar, vagy az, hogy a vécében vagyunk?

- NEM. Csak… - nem tudom, hogy mondjam meg neki, hogy ne fájjon.

- Csak?

- Én élvezem, amit teszel, tényleg. De érted… Tegnap történt a kis affér, és én próbáltam rá utalni, hogy ittas voltam.

- Tehát nem akarsz tőlem semmit? Igaz?

- Nem, nem ezt mondtam. Ne forgasd ki a szavaimat. Csak szimplán elhamarkodottnak tartom ezt az egészet.

- Aha, tehát jobban meg akarsz ismerni, vagy mi?

- Hátttt… valami olyasmi, ja – megvakarom tarkómat, hogy azzal is jelezzem bizonytalanságomat.

- Jó, akkor legyen így. Ígérem, nem leszek ilyen nyomulós.

- Azt megköszönöm.

Elhagyom a mosdót, és egy kicsivel később Suga is követ. A konyhában nekiállok készíteni kávét, amikor mögém lopakodik, átkarol hátulról.

- Khöm – köhintek.

- Bocsánat, még hozzá kell szoknom – elereszt.

- Elég bújós típus vagy – jegyzem meg.

- Ja, valahogy úgy.

         - Amúgy tegnap este a teraszon miért osztott le Monster? – rákérdezek arra, ami már régóta érdekel.

- Öhm. Semmi érdekes – megrántja vállát.

Tehát biztos rólam volt szó.

- Tudom, hogy velem kapcsolatos.

- Jó, igen, veled – vallja be. – Csak annyit mondott, hogy ne hagyjam, hogy elcsavard a fejem.

- De hát miért?

- Először szerintem az állapotod miatt mondta ezt. Aztán meg azért, mert látta, hogy én is kábé ugyanannyira hajtok rád, mint te rám.

- A-ha.

- Őszintén? Szerintem gecire egyedül érzi magát. Ja, meg azzal jött, hogy legyek tekintettel V halálára, és ne csajozzak. Ami már végkép nem tudom, hogy kapcsolódott a történtekhez. Lényegtelen. Leszarom, hogy a vezetőnk, akkor is úgy teszek, ahogy én a legjobbnak látom.

- Tessék, itt a kávéd – nyújtom át a meleg bögrét.

Bekapcsolom a tévét, ahol a hírekben egy rablóról beszéltek, majd átváltanak egy sokkal érdekesebb témára. A képernyőre szegezem tekintetem, s mindketten elnémulva hallgatjuk a televíziót:

- Tegnap este néhány kölyök újra megjárta az 1999-ben bezárt szeszgyárat Szöulban, csakhogy a kocsijukat ottfelejtették a gyár előtt. Nem tudjuk, mi indokból, de taxit hívtak inkább. Ma reggel viszont a piros Hyundai Veloster Turbot felrobbantották. Nem tudjuk, ki a tettes, de a helyiek megint a gyár szellemére hivatkoznak. Azt állítja a környékbeli kocsma tulajdonosa, hogy hallott kiáltásokat a gyárból, de nem merte megnézni, kik ólálkodtak odabent. Az autó tulajdonosát és a két másik fiatalembert már keresik a rendőrségen.

Kikapcsolom a tévét, mert nem bírom tovább hallgatni a híreket.

- A faszomba már! – idegesen belerúgok a hűtőbe.

- Megyek, és felébresztem Monstert. Ma bemegyünk a fiúkhoz a kórházba, és kihozzuk őket, ha törik, ha szakad. Ma este visszamegyünk a gyárba, megint – egyszeriben kiviharzik a konyhából Suga, otthagyva egyedül, fortyogva.

- Hajjaj, te gyilkos, ma megleszel – cinikusan elmosolyodom, s kiiszom az utolsó csepp kávét is a bögrémből.