7. fejezet

- Sugát merre hagytad? – érdeklődöm.

Rap Monster hirtelen beletapos az út kellős közepén a fékbe.

- Basszameg, ott hagytuk.

- HOGY MI? – majd kiesnek a szemeim döbbenetemben. – Tehát ő is veled volt, amikor értem jöttél?

- Igen, csak ő kint várt, míg én bementem érted.

- De akkor mégis hova lófrált el? – idegességemben rácsapok egy hatalmasat RapMon karjára. – Felelőtlen vezető vagy.

- Fogd már be a pofád és ne csapkodj. Legyünk higgadtak. Mit tegyünk?

- FORDULJ MÁR VISSZA AZ ISTENIT! – üvöltöm.

- Jó, jó, megyek már, csak ne üvölts, kérlek.

- De muszáj, mert úristen, ekkora segg embert még nem láttam, mint te! – vágom a fejéhez.

- Kicsit vegyél vissza magadból.

- A te lelkeden fog most száradni, ha bármi baja esik Sugának.

- Te nem fogsz elvérezni?

Kitekerem a pólóból a kezem. Kicsit letörölgetem a vért, hogy lássam sebeimet.

- A legtöbben már megalvadt a vér. A szilánkokat kéne kivennem belőle, nehogy bennem maradjanak.

- Ki tudod most szedni?

- Van nálad szemöldökcsipesz?

- Igen, minden zsebemben tartok egyet. Bár, lehet nem is mondok hülyeséget. Vedd ki a jobb zsebemből a bicskámat.

Kiveszem és elkezdem széjjelszedni a kütyüt. Utoljára végre a kezem ügyébe akad a kis csipesz. Felkapcsolom a kis égőt a kocsiban, és alá teszem sérült tenyerem, hogy lássam, honnan is kell kivennem a csillogó üvegdarabokat.

- Megérkeztünk – állítja le a motort Rap Monster. – Bármi történik, te itt maradsz, megértetted!

Bólintok.

Ő kiszáll és a slusszkulcsot is kiveszi a helyéről.

- Hé, Monster. Vigyázz magadra, és hozd vissza Sugát – bíztatom. – Ezt meg vidd magaddal. Hátha kell a késed – odadobom neki a bicskát.

- Köszi. Ne parázz, épségben visszajövünk mindketten.

   Fél órája várok már a kocsiban. Egyszerűen elképzelésem sincs, hol lehetnek ennyi ideig.

 Lehet megint jött a gyilkos?

Erre gondolnom se szabad.

   És ha mégis…

Nem várakozom tovább, kipattanok a furgonból, de megfeledkezem fájó végtagomról. Kénytelen vagyok elbicegni egészen az épületig.

  Nagy nehezen odakászálódtam, s megálltam, hogy kifújjam magam. Az oszlopnak dőlve pihentettem testemet, s gyűjtöttem az energiát, hogy folytassam utamat. Igaz, minden porcikám ellenzi a dolgot, de muszáj… a barátaimért meg kell tennem.

Bekiabálok, de csend honol. Csak a visszhang jön vissza.

- RAP MONSTEEER! – üvöltöm újból.

Semmi.

Elkap a páni félelem.  

Előkeresem a mobilom, hogy zseblámpaként üzemeltessem és másodszorra is belépek az épületbe az este folyamán.

Megérkezem arra a helyre, ahol megbotlottam. A cső, amiben elvágódtam, szőrén-szálán eltűnt. Nem véletlen nem láttam akkor, amikor először jöttem befelé.

Valaki oda tette a vasrudat, ebben biztos vagyok.

      - SUGAAA!

- Fuss, Lyn, FUSS! – kiáltja.

Egy pillanat alatt elvesztem a fonalat. Nem tudom, mi történik körülöttem.

Csak azt érzem, hogy valaki hatalmas erővel megrántja bal karomat, és futásra kényszerít.

Bármennyire is fáj, nem adom fel, és kitartóan kiszaladok az épületből.

Odakint Suga megáll, én pedig nagy lendülettel neki csapódom.

- Bocsi, ne haragudj.

- Nem, semmi. Jól vagy? – kérdezi.

- Megvagyok. Mi történt?

- Leszakadt az egyik rács, amitől kurvára megijedtem, és míg felfelé néztem, valami elsuhant a fejem mellett. Arra néztem, amerről jött a tárgy, és akkor megpillantottam. Érted Lyn? Láttam a srácot. De csak a sötét szemeit, és sápadt arcát, de azt is csak félig. A az orrától lefele valami fényes cucc fedte fejét.

- Rap Monsterrel találkoztál?

- Igen, egy perc, és Ő is itt lesz.

- Mit csinál még ott bent?

- Őt nem látta a gyerek. Csapdát állít neki.

- Ez megörült! Menj már vissza érte!

- Hé, Lyn. Bízz meg benne. Nagyon okos, nem lesz semmi baja – vállamra teszi kezét.

- De te magad mondtad, hogy a gyilkos is…

- Nyugi! Nézd, ki van ott – szakít félbe.

Megperdülök tengelyem körül. Rap Monster mosolyogva kisétál a gyárból, és odajön hozzánk.

Szorosan magamhoz ölelem.

- Jól van már Lyn, itt vagyok – nyugtatgat.

- Mi a francnak kell neked csapdát állítanod az éjszaka kellős közepén,miközben Sugát majdnem megölték? – tör ki belőlem a kérdés. Felkapom a vizet.

- Ne pörölj már, jó? V-ért tettem. Ha minden igaz, ha a barátunk arra felé téved, amerre kitettem a csapdát, akkor a fejébe kapja a bicskámat.

- Ennek örülök. Most viszont jobb lesz, ha tényleg haza visztek. Már egy órája tart az éjszakai műszakom.

- Most tényleg nem foglak beengedni. Kizárt, hogy te ma este dolgozz! – ellenkezik RapMon.

Ezúttal nem ellenkezem.

- Jó, legyen. De ma aludjatok nálam. Nem tudom elviselni, ha egyedül vagyok otthon, pláne, hogy ma elég sok izgalomban volt részem.

- Megegyeztünk.

Visszasétálunk a kocsihoz.

A piros polírozott kocsim elején egy hatalmas fekete felirat éktelenkedik.

„Ez most nem jött össze”  

- Mi a jó isten? – a hajamat tépem idegemben.

- RapMon? Azt hiszem vissza kaptad a bicskádat – Suga kikerekedett szemekkel rábök a bal első gumira.