Kifizetem a taxit.
- Először fel kell mennünk a lakásba, aztán menjünk le a
boltba. Kell zsé is, meg szatyor.
Bemegyek a
lakásba, rutinosan felkapcsolom a lámpát, és ledobom táskámat a kanapéra. A
fiúk követnek a nappaliig. Tátott szájjal néznek körbe.
- Nagyon otthonos – jegyzi meg Suga.
Rap Monster egyenest a polcomhoz galoppozik, ami tele van
relikviákkal és egyéb csecsebecsékkel. Sugának se kellett sok, hogy
csatlakozzon hozzá.
Míg én a konyhában kutatok pénzért, hallom, ahogy ők
odabent viháncolnak. Odacsörtetek, hogy meglessem mi a nevetés tárgya.
Hát persze… tudtam, hogy nem szabad előhagynom a gimis
képeimet. Akkoriban iszonyat cikin néztem ki, és tényleg nem vagyok büszke rá.
- Ne nézzétek tovább, légy szíves. Utálom. Rühelltem
magam, amiért ennyire hanyag voltam magammal szemben.
- Hé, Lyn, nyugi. Mindenkinek vannak gáz képei. Én a
sajátjaimat elégettem, mielőtt elköltöztem anyáméktól. Aztán a maradékot, ha
jól tudom, anyám saját kezűleg vágta ki a kukába – mondja Rap Monster.
- Dettó – Suga megrántja a vállát – De nem nagy cucc.
Túltettem magam rajta .
Látom Sugán, hogy hazudik, hisz hót szomorú arcot vág.
- Mi lenne, ha ma inkább pizzát ennénk? – terelem a
témát, amennyire csak lehet. Nem akarom, hogy itt depizzünk.
- Legyen, azt amúgy is ritkán eszünk.
- Okés, akkor rendelek.
Visszatérek a konyhába, hogy keressek egy rendelőlapot. A
több száz papírom közül végre kitúrok egyet.
- Ti milyet kértek? – ordítom ki.
- Mindegy, de rendelj 3 darab 54 centiset. Tényleg
kurvaéhesek vagyunk.
- Hol fogtok ti annyit megenni? Majd rám fog rohadni.
- Ne félj, nem fog. Kérj valami olyat, ami tele van
pakolva, azt jó éjszakát.
Minden esetre nem válogatósak a fiúk.
Egy órán belül
meg is hozták a pizzákat.
És tényleg nem hittem a szememnek, de mindent megettünk.
Én csak kettő szeletet tudtam elfogyasztani, de ezek ketten mindent bezabáltak.
- Nem vagytok rosszul? – nézek a két srácra.
- Neeeem – tagadják, de mindketten a földön kiterülve
simogatják kidudorodott hasukat.
Támadt egy ötletem. Éppen eljött az ideje. Nem is
teremtődhetne ennél jobb alkalom rá.
Felpattanok a földről és a spájzhoz sasszézok.
- Van egy meglepetésem.
Kiveszem a palackot és a hátam mögé rejtem.
- Mi az? – ülnek fel szinte egyszerre.
- Sosem volt alkalmam megkóstolni ezt, – rántom elő a
bort – de elég hívogató a külseje. Kibontjuk?
Kaján mosoly jelenik meg arcukon.
- Még szép. Adj egy bornyitót, meg hozz poharakat is.
Úgy teszek.
Rap Mon átveszi tőlem az üveget és a nyitót. Belecsavarja
a parafába a fémet, majd egyszerűen kirántja azt.
- Ígéretes az illata – szagol bele. – Mióta van meg?
- Vagy egy éve.
- Az már nem rossz.
Kitölti a poharakba a vereslő folyadékot. Majdnem teli
tölti az összest.
- Elég lesz Monster, nem akarunk berúgni. Nektek nem is
tenne olyan jót, ha annyit innátok, mert visszaköszönne a vacsora.
- Majd meglátjuk,
mennyire itatja magát. Ha elég erős, nem fogok sokat inni, ígérem. És szerintem
most Suga nevében is beszéltem.
- De ha összehányjátok valamelyik szobát is, én esküszöm,
veletek fogom felnyalni a lakást.
- Legyen. Hát,
akkor egészségetekre. Igyunk V-re – emeli magasba poharát RapMon.
Koccintunk, s belehúzunk a nedűbe.
- Ah, hát ez nem semmi. Milyen évjárat? – nézi a címkét
Suga. – Jézus, azt úgy vágod, hogy egy 2002-es bort tartok most a kezembe. Ennek
már van értéke. Mondjuk, nem értek hozzá.
- Meg is lepődtem, hogy milyen fontoskodva kérdezted azt,
hogy milyen évjáratú. Már kezdtem megijedni, hogy egy borszakértővel van
dolgunk – nevet Monster.
- Neem, dehoogy. De inkább igyunk még. Ez nagyon ízlik.
Az első pohárral el is fogyott, de szinte azonnal követte
a következő teli pohár. A baj ott kezdődött, hogy Sugának már nem jutott, így
nekiálltunk össze-vissza öntögetni, hogy mindenkinek jusson legalább egy fél
pohárral.
De az a fél pohár is sec-perc alatt eltűnt.
- És most mi lesz? – kérdezi Suga szomorkásan. Üres
poharát bámulja, és az utolsó cseppekért küzdve emeli szájához többször is.
- Hm, mindjárt megnézem, hogy van-e még valami.
Először felguggolok, hogy aztán fel tudjak állni, de
elvesztem az egyensúlyom és visszaesem fenekemre.
- Hagyjad, majd én megnézem – Rap meglesi az éléskamrát,
s két palack átlátszó üveggel tér vissza.
- Jééé, ezt nemrég vettem. Nem is tudom miért… Ja, úgy
volt, hogy hazajön az egyik barátnőm, de aztán mégsem.
- Miért? Hol van? – érdeklődi Suga.
- Öh… Talán Japánban. Modell.
- Aha. Az király. Biztos bomba csaj.
- 10-es skálán 10-es. Szúrnám! - nem ismerek magamra.
Soha nem mondtam még ilyet egy lányra.
- Van róla képed?
- Áh, biztos. Fene se tudja hol. Na, Monster, ez milyen
kevés pia – nézek poharamra. – Hát töltsd tele!
- De te mondtad, hogy ne…
- Felejtsd el. Ma este bebaszunk!
Egy órán belül elfogy mindkét vodka. Suga és én még
versenyeztünk is, hogy ki tud több pohárral meginni. Én győztem.
- Na, jó. Akkor igyunk rám, mert én lettem a winner!
- Lyn, a vodka is elfogyott – meglötyögteti orrom előtt
az üveget Suga. – De tudod mit? Keresek valamit!
Ezúttal ő megy a kamrába, de üres kézzel tér vissza.
- Semmi. Egy deka pia sincsen.
- Akkor irány az éjjel-nappali!! – örömittasan
felpattanok és szökdécselve megkeresem a pénztárcám. – Jaj, most jut eszembe.
Pipáztatok már valaha?
- Mármint vízipipa?
- Igen, pontosan. Ha megjöttünk a boltból, esküszöm,
összeállítom. És piát öntök bele víz helyett.
- Mit akarsz venni?
- Hát, mindent, ami alkohol!! – annyira erősen
meglendítettem a karomat felfelé, hogy lábaim megindultak hátrafelé.
Ha Rap-nek nincs gyors reflexe, hátra estem volna.
- Köszönöm. Na, induljunk meg, mert szomjas vagyok!
Suga vállán átdobom balomat, míg Rapén a jobbom, és úgy
megyünk el egészen a kisboltig.
- Jó reggelt! – köszönök az eladónak.
Figyelemre se méltat.
- Na, idefigyeljen! – bökök rá. – Az előbb köszöntem.
- Lyn, ne kötekedj! – állít le Suga.
- De hát nem köszönt a szottyos! – üvöltöm.
- Kérem, vigyék ki – mondja az öreg hölgy.
- Monster, te vegyél azt, amit gondolsz, meg vegyél egy
doboz cigit is, én addig kiviszem – utasítja Suga. – Gyere Lyn – belém karol. –
Most szépen leülünk odakint.
- Hé, Sug? Te nem vagy berúgva!
- De, én is érzem, de nem annyira. Mi rengeteget iszunk.
Hozzá van szokva a szervezetem az alkoholhoz. Amit eddig ittunk, az csak
bemelegítő volt nekem.
- Ahaaa. Hát, akkor igyunk még!
- Komolyan?
- Hát persze. Én mindent komolyan mondok.
- Lehet neked már nem kéne.
- Ugyan már Suga. Egy dolgot tanultam tőletek ebben a pár
napban. Éljünk a mának.
- Ezt mikor mondtam én? – lepődik meg.
Gyönyörű szemeibe nézek.
- Amikor… valójában sose mondtad, de a viselkedésetekből
ezt a mottót tudtam leszűrni.
- Van benne valami.
- Hé, Suga?
- Igen? – néz rám.
- Baj lenne, ha… - be se fejezem a mondatot, csak
egyszerűen lekapom. Átkarolom nyakát és szájon csókolom.
Érzem, hogy megleptem ezzel a fura gesztussal, mert
eleinte olyan mereven állt, s tűrte, ahogy tépkedtem ajkait, aztán ellazult, s
visszacsókolt. Nyelvét áthelyezte számba, s onnantól nem volt megállás. Átültem
az ölébe, úgy, hogy vele szembe legyek, s szinte hátradöntöm őt a járdára,
annyira keményen törekszem befelé szájába.
Aztán meghallom a bolt kis ajtócsengőjét, és
szétrebbenünk.
- Mondjuk, erre pont nem számítottam – nevet Monster. –
Ezek után jót fog ez tenni, hidd el – számba nyom egy cigit és meggyújtja.
Életemben nem próbáltam még ki, így első alkalommal félre
is nyelem a füstöt.
Monster és Suga már rutinos benne, s jól ki is röhögnek
zöldfülűségem miatt.
- Ez nem is olyan rossz – egy újabb slukkot szívok, s
kifújom.
- Tüdőzd le.
- Azt hogy kell? – kérdezem.
- Szívsz, majd egy kis levegővel egészen hátra
szippantod, majd kifújod. Tartsd bent minimum fél percig a füstöt.
Megpróbálom és sikerül.
- Na, így már sokkal jobban fogod érezni a hatását.
És tényleg. Mire a végére érek, ami a legerősebb része,
már nem csak az alkoholtól szédülök, hanem a cigitől is.
- Úristen, nekem nagyon kell hugyoznom – jelentem be.
- Akkor menjünk haza.
- Nem. Nekem most azonnal kell pisilni. Ez nem várhat 1
percnél tovább.
Beszaladok bolt melletti sikátorba és lehúzom a
nadrágomat, s azzal együtt a bugyimat is.
- Jézusom, ez kajak oda húgyozik – elkezd szakadni rajtam
Suga.
- Undorító. Te, ne hagyjuk itt? – heccelődik Monster.
- Nehogy megmerjétek tenni.
- Háromra futás! – kiáltja Suga. – 1.
Amilyen gyorsan csak tudok, felállok.
- 2.
Elkezdem felfeszegetni magamra szűk nadrágomat.
- 3.
És elrohannak.
Szinte sírva rohanok ki a sötétségből és követem őket.
Amint utolérem a két idiótát, mindkettejük hátára egy hatalmasat csapok.
- Utállak titeket. Tudjátok mennyire félek a sötétben
egyedül? Főleg azóta az este óta…
- Lyn, nem történt volna semmi. Nem hagytunk volna ott,
nyugi.
- Már megtettétek – összekulcsolom karjaimat mellem
alatt.
- Menjünk fel, és
folytassuk a partit a lakásba. Na, te is gyere Lyn – átkarol hátulról Sug és
megpuszilja arcomat.
- Gusztustalanok vagytok – röhög Monster.
- Kussolsz nigga! Nyomás bulizni – megpaskolja Sug
barátjának a vállát, engem pedig magához húz karjával.
- Kezdek is kijózanodni! Igyunk még! – nevetem.
kussolsz nigga xDD
VálaszTörlés